Nine

Hali! Nos, ez egy nagyon rövid, kis átvezető fejezet lett egy érdekes szemszögből :) Reméljük tetszeni fog! Viszont az előző fejezethez megint nem kaptunk egyetlenegy kommentet sem :( Ennyire nem tetszik Nektek, amit írunk? 

Csak néztem Hazelt. Nem értem, hogyan lehet ez. Egy ilyen lány Niallhez költözik. Nem mintha Niall nem lenne elég jó hozzá, még talán szereti is, de..

Hazel mogyoróbarna haja lágyan omlott le a vállaira, és ahogy nevetett néhány tincs előre ugrándozott. Annyira szívesen érintettem volna meg, pusziltam volna bele a hajába. Magamba szívni azt az isteni illatát.

Mosolyogva gondoltam vissza rá, hogy mikor megöleltem milyen jó illata volt. Hirtelen egy kéz lengett az arcom előtt.

- Harry, itt vagy? - mosolygott rám Hazel, miután leeresztette a kezét előlem. Néztem, ahogy a combjára teszi és megigazítja a nadrágját rajta. Alig bírtam visszafogni magam, hogy ne tegyem rá az én kezemet az övére. Vonzottak azok a finom manikűrözött kezek.

- Harry - hallottam újra a csilingelő hangját. Kezeiről felpillantottam az arcára.

- Bocsi, elbambultam - mosolyodtam el, kinéztem a taxi ablakán. Ismerős táj került a szemeim elé. - Álljon meg, itt jó lesz - szóltam a sofőrnek, majd kiszálltunk mindketten az autóból Hazellel. Sikerült végre elcsalnom őt a már Niall-el közös otthonából, hogy tartsunk egy Harry-Hazel napot. Niall morogva vette tudomásul, hogy elloptam barátnőjét egy kis időre, de nem tudott mit tenni. Csak remélheti, hogy tartom a számat.

- Merre megyünk? - kérdezte Hazel csevegő hangon, miközben mellém lépdelt.

- Először oda - mutattam egy az utca végén lévő apró étteremre. - Gondoltam kajás vagy.

- Hát tudnék enni - vigyorgott rám - Egész kis aranyos hely - nézett körbe, amikor beléptünk. Én is szerettem az éttermet. Valamelyik átbulizott éjszaka találtam rá, amikor rám tört az éhség.

- Szerintem is. Nézd, ott a sarokban van egy hely - tettem a vállaira a kezeimet és mutattam meg neki az irányt.

*

- Harry! - kiabált utánam Niall, mikor a színpadról rohant le. Lassan lépkedtem a pihenőnk felé, hogy a szőke barátom utolérjen. Sejtettem, hogy miért jön utánam. Mielőtt beléptem volna az ajtón, akkor lépett mellém.

- Beszélni szeretnék veled - jelentette ki egyszerűen, majd becsukva előttem az ajtót elzárta előlünk Louis-ék vidám nevetését.

- Miről? - dőltem végül neki a falnak. Niall arcán látszott, hogy dulakodik saját magával. Pár percig csendben maradtunk, és vártam, hogy Niall mondjon valamit.

- Nem akarom, hogy Hazellel tartsatok közös napot. Nem akarom, hogy találkozzatok.

- Még nem mondott igent nekem. És elfogom vinni valahová.

- Harry, kérlek, fontos nekem Hazel - Hirtelen felé fordítottam a fejem, amire rémült arckifejezés ült az arcára. Nem akartam bántani Niallt, hisz ő volt az egyik legjobb barátom, de ő bántotta Hazelt, ami nem igazán tetszett.

- Elhiszem Niall. Nem akarok neked rosszat, tényleg - paskoltam meg a hátát - De Hazel a barátom, és baráti napot tartanánk. Soha nem kezdenék ki vele, hisz a barátnőd.

Niall arcán megjelent egy mosoly és hálásan megölelt. Fejemmel biccentve mutattam, hogy csatlakozzunk Louisék társaságához.

- Na mi van mackók, megvolt a nagy lelkizés? - ugrott elénk Louis vigyorogva, amint beléptünk az ajtón. Niall elosonva Louis kitárt karjai között leült Liam mellé, míg én ott maradtam a kérdések kereszttüzében

×

Hazel nevetése visszhangzott az egész utcában, ahogy sétáltunk. Néhányan megfordultak utánunk és mosolyogva figyelték, ahogy lépkedtünk egymás mellett.

- Ez egyáltalán nem vicces - jegyeztem meg a sértődöttet játszva, miután kinevetett.

- De igen - kapaszkodott meg a vállamba - Nem is értem miért nem hallottam még, hogy milyen ajándékokat kaptok.

Felkaptam a fejem a mondatára és érdeklődve figyeltem. Hazel a cipőjét nézte mosolyogva és egy kavicsot görgetett maga előtt.

- Niall nem mesél ilyeneket? - kérdeztem tőle, mire megrázta a fejét és barna tincsei körbetáncolták az arcát.

- Nem nagyon, ritkán mesél a bandáról meg úgy mindenről.

- De miért? - érdeklődtem tovább. Megálltunk egy pad előtt és leültünk rá mindketten, hogy kényelmesebben tudjuk tovább folytatni a beszélgetést.

- Nem tudom. Lehet, hogy elnyomom? - nevette el a kérdése végét - Mert én mindig sokat beszélek, és egészen úgy tűnik, mintha érdekelné. Sőt, még vissza is kérdez és néha magától érdeklődik. Szerinted elnyomom?

- Nem hiszem - mosolyodtam el a feltételezésén - Niall nem olyan fajta, akit el lehetne nyomni. Igazán beszédes típus.

- Nekem ez nem tűnt fel hat hónap alatt - motyogta Hazel zavarában - Velem mindig olyan csendes és visszahúzódó, alig mesél valamit.

- Ez viszont fura. Próbáltál már beszélni vele erről?

- Persze, csak mintha menekülne az ilyen témák elől, így nem erőltetem.

- Értelek, én beszélnék vele. Szerintem biztos fontos dolgot nem akar elmondani - magyaráztam neki.

- Te tudsz valamit! - kiáltott fel hirtelen Hazel, amitől egy kicsit meginogtam a pad tetején. Hevesen megráztam a fejem, és próbáltam nem rá nézni. Hazel acélos tekintete azonban szinte belém látott.

- Én nem, semmit. Tényleg.

- Harry, mit nem akar elmondani nekem Niall?

- Csak annyit, hogy félénk a lányokkal kapcsolatban - próbáltam összehozni valami ép indokot, de Hazel pillantása még mindig éles volt.

- Nem mondod? Rémlik, hogy jöttem össze Niallel. De úgy érzem hazudsz - jelentette ki határozottan, ami nagyon megdöbbentett. Hazelt egy nyugodt, szelíd lánynak ismertem, most pedig elég határozottnak tűnik. Úgy érzem, ezt az oldalát Niall sem ismeri.

- Nem hazudok - kezdtem, de pillantása belém fojtotta a szavakat - Na jó, hazudok.

- Akkor, kérlek, mesélj el mindent - tért vissza Hazel a kedvesebbik hangnemére.

- Szóval Niall...