One

Niall

Szemhéjaimon hirtelen tört át a fény. Lassan kinyitottam a szemeimet, de egy szőke fej mindent eltakart. Hosszú hajtincsei csiklandozták az arcomat. Ahogy fölém hajolt, éreztem azt a kellemes mogyoró illatot, ami mindig körbelengte. Mikor rátudtam fókuszálni arcára, láttam, hogy hatalmas mosoly ül ajkain.

- Nuts, hagyj békén. Aludni akarok – motyogtam neki, majd lelökve őt magamról a fejemre húztam a takaróm.

- Nem akarsz te aludni – mászott vissza hozzám – nagy nap a mai. Szóval kelj ki és készülődj!

- Úgy döntöttem, hogy nem megyek – néztem rá jelentőségteljesen. Hátha békén hagy és aludhatok tovább.

- Ugye, tudod, hogy ebbe nincs beleszólásod? - vigyorgott rám, majd elkapta a takaró alól kikandikáló kezem és elkezdett kihúzni az ágyból. Pár percig erőlködött, majd rájött, hogy nincs ellenem esélye.

- Könyörgöm, Niall, kelj már ki! Tegnap még akartál menni.

- Ez az, Nuts, az tegnap volt. Akkor biztos elkábított valami, hogy azt hittem lehet esélyem.

Az ilyen mondataim után mindig rájövök, hogy Faith amilyen törékenynek néz ki, annyira harcias. Ha tényleg elrángat a meghallgatásra, akkor kell valami indokot találnom a lila foltomra, ami most Faith által keletkezett. Azt mégsem mondhatom, hogy egy 16 éves lánybarátom intézett így el.

- Ez most mire volt jó? - ültem fel végül az ágyban a sajgó részt dörzsölgetve.

- Hátha ettől észhez térsz, te idióta – Ajajj, átváltott morcos üzemmódra – Tehát most azonnal kikelsz az ágyból, elmész a fürdőig, ott elintézed, amit kell. Majd felveszed az ingedet, amit direkt a mai napra kivasaltam neked. Azután pedig anyukáddal együtt elszambázunk Dublinba a meghallgatás miatt. Értve vagyok?

Igaz, hogy nem túl magas, ám de túl vékony lány állt előttem, mégsem mertem nemleges választ adni. Így hát megadóan bólintottam.

- Akkor irány oda! - mutatott a fürdőajtóra. Mikor látta, hogy nagy nehezen kikelek az ágyból, elvigyorodott. Elsétálva mellette összekócoltam a haját, mire elégedetlen kiáltás szaladt ki a szájából. Én pedig gyorsan besiettem a fürdőbe, így a párna, amit Faith nekem intézett, az ajtón landolt.

Tíz perc után frissen és üdén léptem ki a szobám ajtaján Faithszel karöltve. A konyhában anya és a bátyám ült, az asztalon pedig a reggeli várt minket.

- Na mennyire volt beszarva ez a nyámnyila? - kérdezte Greg Faithtől, anya oldalba bökte, nekünk pedig mutatta, hogy üljünk le az asztalhoz.

- Ne zaklasd már szegényt – ült le mellém Nuts – És egy picit félhet. De csak egy picit.

- Kösz, hogy megengeded – motyogtam neki teli szájjal.

- Nem hiszem el, fiam, hogy tizenhét éves korodra sem tanultál meg szépen enni – pirított rám anya, mire Greg felröhögött. Anya keze Greg tarkóján landolt tasli címszó alatt, mi pedig Faith-szel próbáltuk elrejteni a vigyorunkat.

- Ez szép volt, Maura! - ismerte el a nemes cselekedetet Faith.

- Köszönöm, de ti egyetek, mert utána indulunk.

×××

- Forduljunk vissza! - szóltam anyának, hátha elérek vele valamit.

-Basszus, Niall, még az utcát se hagytuk el – fordult felém Faith – ne aggódj, semmi gond nem lesz. Akkor lenne gond, ha Greg is jött volna velünk.

- Nuts, te könnyen beszélsz. Egy, elől ülhetsz, engem beszáműztetek hátra, kettő, neked nem kell mindenki előtt énekelned.

- Édesem – szólalt meg anya, s közben félreállt az úton. Hátrafordult hozzám és úgy folytatta. - Mi csak jót akarunk neked. Te szerettél volna elmenni a válogatásra, és mi támogattunk. Sőt, Faith még a dalt is begyakoroltatta veled. És most is ott leszünk, ha sikerül, ha nem. Csak próbáld meg! Mert nagyon jól tudom, ha ezt kihagynád most, később nagyon bánnád a dolgot.

- Jó, felfogtam és köszönöm – mosolyogtam rá, ő pedig kedvesen megszorította a kezem.

- Na de akkor induljunk! - vigyorogtam rájuk, anya mosolyogva előrefordult és indította az autót. Faith előrehajolt, hogy bekapcsolja a rádiót, majd azonnal elfintorodott. A szám hallatára egyből elvigyorodtam. Ne-yo – So Sick.

- Herótod van már ettől a számtól, mi? - kérdeztem Faith-től.

- Csak az eredetitől, a te verziódat még mindig imádom – vigyorgott rám, majd velem együtt elkezdte énekelni a dalt. Így az idegességem rögtön elszállt. Nem is jutott eszembe a meghallgatás egészen addig, míg oda nem értünk.

- Gondolom itt már végképp nem fordulhatunk vissza – mondtam anyáéknak, miközben arra vártunk, hogy sorra kerüljek.

- Nagyon jól gondolod, fiam. Innen már csak akkor megyünk el, ha énekeltél a zsűrinek.

- Bizony, anyukád jól mondja. Ide szögezlek, ha elakarsz menni.

- Nyugi, nem fogok. Azt hiszem – vigyorodtam el. Faith összehúzta a szemöldökét, s mint ilyenkor szokta az orrát is felhúzta. Egészen hasonlít így egy fújtató kiscicára. Végül is ugyanúgy tud harapni és karmolni. Csak hát egyik macskának sincs ilyen szép kék szeme, ilyen hosszú, selymes szőke haja, és azok a minden bizonyára édes ajkak.

- Niall! - tértem vissza közéjük. Faith meglengette előttem a kezeit. Megcsapott a mogyoró illat.

- Igen?

-  Már harmadszorra szólunk, de semmi reakció. Azt kérdeztem, hogy hozzak-e neked valami innit.

- Ó, nem köszönöm – mosolyogtam rá.

- Akkor én mindjárt jövök. Maura vigyázz a fiadra, hogy ne szökjön el – kacsintott rám, majd elindult. Anyával hosszan néztünk utána, majd szemem sarkából láttam, hogy anya mosolyogva felém fordult.

- Szép lány, és kedves tőle, hogy eljött veled – Anya szeme huncutul csillogott.

- Mogyoró illata van – nyögtem elhalóan, miután eltűnt Faith a szemem elől. Anya mosolyogva megcsóválta a fejét.

- Hogy lettél ilyen gyáva, Niall?

×××

Idegesen doboltam a lábaimmal. Már csak egy ember volt előttem. Most már anyáékon is látszott, hogy izgulnak, bár tény, hogy próbálták leplezni. De nem nagyon ment nekik. Anya a kezeit tördelte, Faith pedig a száját harapdálta.

- Niall Horan! - kiabálták a nevem, majd olvasták fel utána a sorszámom. Mindhárman egyszerre ugrottunk fel a helyeinkről. Anya egy csontropogtatós ölelésben részesített, és egy hatalmas anyai csókban.

- Ügyes legyél, kisfiam, jó? - ölelt meg még egyszer, majd utat engedett Faith-nek, aki idegesen toporgott előttem.

- Hát... öhm... - motyogott valamit, én pedig a beszéd helyett inkább magamhoz húztam. Faith nagyon sóhajtva, kibújt az ölelésemből, és lábujjhegyre állva, ajkait az enyéimre nyomta.

- Ez egy sok sikert csók – mondta halkan, majd távolabb lépett. Én pedig teljesen elvarázsolva elindultam a zsűri elé.