"Sok kihívással nézel szembe mostanában és azt kívánom, bárcsak azt mondhatnám, hogy könnyű lesz. Bárcsak mondhatnám minden rendben lesz. Bárcsak tudnám az összes választ, de nem tudom… Amit tudok, hogy a változások az életedben téged nem változtatnak meg, az a kedves és törődő ember maradsz, aki még oly sokat adhat a világnak. Remélem egy nap majd úgy tekintesz vissza erre az időszakra, hogy ekkor találtad meg valódi önmagad és elindultál egy olyan úton mely végül elvezetett a boldogsághoz."
"Minden csak addig tart, amíg tartania kell. Megpróbálhatod a lehetetlent, ragaszkodhatsz egy kapcsolathoz vagy egy emberhez foggal-körömmel, de rövidesen belátod majd, hogy értelmetlen. Úszhatsz az árral szemben egy ideig, de rövidesen kegyetlenül fog fájni mindened. Nem szabad megerőszakolni az érzéseket és nem szabad megpróbálni lefagyasztani a pillanatot. Semmi és senki sem marad ugyanolyan. Ha megszakadt valami, akkor azt el kell engedni. Véget ért egy fejezet, hagyni kell, hogy elkezdődjön egy másik""Csak néztem a szemét. Ujjaimmal azt játszottam az asztal alatt, hogy körbe-körbe sétálok az égszínkék íriszen. Ő volt az aki rám talált. Egyáltalán nem állt szándékomban. De marcipán íze volt a lelkének. És csak nevettem vele. És vitte a lelkem. Megállította ezt a pörgő világot. Finoman leemelte szívemről azt a fekete fátylat, melytől már hónapok óta függök. Pontosan olyan narancsszínű volt a lelke, mint a napfelkelte. Nem az a vörösbe hajló, hanem az a csendesen, szinte észrevétlenül érkező. Amiről nem is tudod pontosan, hogy megtörtént-e már. Egyetlen mozdulattal, könnyedén rántott vissza az életbe. Egyetlen érintéssel. Ennyi volt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése