Two

Niall

- A hívott szám jelenleg nem kapcsolható – darálta le a szöveget a hang a telefonba. Már vagy tizedjére hallgatom végig a monoton hangot. Idegesen lecsaptam a telefonom az asztalra, és elkezdtem fel-alá járkálni a konyhában. Most mégis mit csináljak? Harry egyszerűen nem érhető el, a többiek pedig nincsenek Londonban. Legalábbis Liam és Zayn tuti biztosan. Villámgyorsan kaptam újra a készülék után és pötyögtem be Louis számát.

- Mesélj, csicseriborsó. Itt Tommo, hallgatlak - szólt bele vidáman.

- Oh, hála istennek! - sóhajtottam fel megkönnyebbülten - Londonban vagy?

- Bizony ám. Eleanor elutazott most New Yorkba, én pedig itt maradtam.

- És van kedved segíteni nekem?

- Naná.

Fél óra múlva Louis energikusan lépett be az ajtón fakanállal és egy zacskóval a kezében. A zacskóból kihalászott két darab kuktasapkát és az egyiket az én fejembe nyomta, a másikat pedig gondosan ráhelyezte a saját fejére.

- Sajna kötényem nem volt otthon - bigyesztette le ajkait. - No de miért is van ez a nagy felhajtás?

- Ma vagyunk félévesek Hazellel.

- Már is? De hisz csak tegnap mutattad be nekünk - lepődött meg Louis.

- Négy hónapja mutattam be, de majdnem talált - vigyorogtam rá. - Szóval arra gondoltam, hogy meglepem valami finommal. Csak hát amikor legutoljára próbálkoztam a főzéssel új edényt kellett vennem.

- Én is így vagyok vele - vigyorodott el ő is - Én mindig Harry segítségét kérem. Nagyon profi a srác.

- Nagyon profi abban is, hogy buliba menjen este és másnap ne legyen elérhető.

- Remek, biztos megint tele lesznek az újságok vele. Szerinted most legalább jó csajt szedett fel?

- Szerintem úgy se fog emlékezni rá.

- Ez is igaz, node ha főzünk szíved választottjának, akkor jó lenne már nekiállni Nialler.

×

- Na készen is vagyunk - álltunk meg a csatatér kellős közepén, ami eredetileg a konyhám volt.

- Majd elpakolok én, köszönöm a segítséget.

- Igazán nincsen mit - vigyorgott Louis. - Azon gondolkodtam, hogy többször főzhetnénk együtt. Nagyon jól megy nekünk.

- Az biztos - nevettem fel - kár, hogy háromszor kellett újrakezdeni és ezért kétszer megjártuk a boltot, de valóban végülis egész jó lett.

- Akkor el ne felejtsd, Eleanornak két hét múlva születésnapja van. Főzünk neki is valamit.

Miután megterveztük, hogy két hét múlva is pont ugyanezt a menüt elkészítjük, Louis hazament, én pedig nekiálltam a takarításnak. Teljesen bevoltam már zsongva. Amúgy is rég láttam már Hazelt a turné miatt, de ez a félév is ittvan. Sokkal hamarabb kész lettem a rendrakással, mint gondoltam. És így még bőven volt időm Hazel érkezéséig. Eszembe jutott Louis mondata, miszerint hogy csak tegnap mutattam be. Mintha csak tényleg nemrég ismertem volna meg. Olyan kevésnek érzem ezt a félévet, mintha csak egy hónapja történt volna, hogy találkoztunk. Biztos amiatt érzem így, mert a koncertek miatt ritkán találkozunk.

A gondolkodásomban a telefonom csörgése zavart meg. Mosolyogva vettem fel, amikor megláttam Hazel nevét.

- Niall, nem gond, hogyha hamarabb érkezem? - hadarta el gyorsan levegővétel nélkül.

- Mennyivel hamarabb? - kérdeztem vissza.

- Hát annyival, hogy jó lenne, ha kinyitnád az ajtót - nevetett fel. Kinyomtam a hívást, majd az ajtó elé baktattam, és kinyitottam neki.

- Hogyhogy ilyen korán? - vontam fel a szemöldököm, majd kérdőn néztem a Hazel mögött lévő bőröndre. - Ide is költözöl?

- Ja, nem. Nem kértél meg rá - mosolyodott el, és rám kacsintott. - Anyáék végül úgy döntöttek, hogy korábbi géppel jövünk haza, és most ha még haza is megyek lerakni a bőröndöm, akkor meg elkések tőled.

- Értelek - vigyorodtam el, szélesre tártam az ajtót. - Na gyere be - mondtam neki, mire ő lehajolt a bőröndjéért.

- Ne, hagyjad, hozom én - csaptam játékosan a kezére, mire ő rám öltötte a nyelvét és bevonult a nappaliba. Kényelmesen elhelyezkedett a kanapén és a távirányító után nyúlt. Egyáltalán nem úgy viselkedtünk, mint akik a féléves évfordulójukat ünneplik, de pont így akartuk mind a ketten. Csak együtt tölteni, és nem nagy felhajtást csapni.

- Felviszem a szobámba, jó? - Halvány dünnyögést hallottam a nappaliból, amit igennek vettem, így felhurcoltam a csomagját. Kifulladva raktam le végül az emeleten a szobámba. Mi a jóistent visz magával ez a lány egy hetes nyaralásra? Téglát?

Vidáman baktattam le a lépcsőn, miközben hallottam Hazelt a tévével beszélgetni.  Nagyon aranyos szokása. A nappalit megkerülve a konyhába mentem előbb, majd egy tálca sütivel ültem le Hazel mellé.

- Oh, milyen sütid van? - nézett kíváncsian a tálcára. Felényújtottam, majd óvatosan leemelt egyet róla.

- Nemtudom, délelőtt kaptam a szomszéd nénitől. Az unokáinak csinálta, és kaptunk mi is belőle ízelítőt - magyaráztam, miközben bekaptam a sütit.

- Nahát ez finom - mondta teliszájjal, majd hirtelen megállt a falat a szájában - Nem, nem finom.

- Pedig szerintem tök finom - vettem magamhoz mégegyet.

- Mogyorós, Niall!

- És ahhoz képest tényleg nagyon finom. Nem eszel?

- Niall, allergiás vagyok a mogyoróra! - mondta kétségbeesetten, miközben a fürdő felé vette az irányt. Utána siettem, megálltam az ajtóban, miközben ő a tükör előtt állt.

Az arcán már apró piros foltok keletkeztek.

- Na gyere, beviszlek a kórházba - fogtam meg a kezét, mire hálásan mosolygott rám.

×

Már az autóban ültünk, mikor az arca elkezdett puffadni és a nyelve is megduzzadt. Csöndben nézte a mellettünk elsuhanó tájat, így töltöttük el az egy órás utat a kórházig.

Miután nagy nehezen találtam egy parkolót a közelben, leállítottam az autót, és gyorsan kipattantam belőle, hogy kitudjam nyitni Hazelnek az ajtót.

- Ugye tudod, hogy még így is szép vagy? - mosolyogtam rá, mikor a kezemet nyújtottam neki. Ő morcosan rámnézett, majd fújtatott egyet.

- Ez nem vicces - mondta, de a felduzzadt nyelve miatt nem minden úgy hangzott, mint kellett volna.

- Bocsi, mit mondtál? Nem hallottam - incselkedtem vele, mire játékosan megütötte a vállam. Hazel kezelése gyorsan lezajlott, de ezidő alatt mindketten megéheztünk.

- Nem hiszem el, hogy az otthoni finom kaja helyett, ezt esszük - mondtam vigyorogva Hazelnek, miközben a villámon lévő falatot mutattam. Ő bűntudatos tekintettel pillantott rám.

- Ne haragudj - motyogta halkan, mire átnyúltam az asztalon és megfogtam a kezét.

- Nem azért mondtam Hazel. És amúgy is én adtam oda neked a mogyorós sütit. Szóval az én hibám miatt vagyunk itt.

Mosolyogva megszorította a kezemet.

- Amúgy nem is mondtad, hogy allergiás vagy a mogyoróra. Az epret említetted, de ezt nem.

- Gondolom kiment a fejemből. De már ezt is tudod - vigyorodott el - Másra már nem vagyok allergiás. Legalábbis nem tudok róla.

- Remélem másra tényleg nem vagy - mosolyogtam rá, majd utána pár percig csak figyeltük egymást. Megkaparta a torkát, és ünnepélyesen felemelte a műanyagpoharát, amiben víz volt. Tekintetével unszolt, hogy tegyek én is így. Felemeltem én is, mire egy bólintással nyugtázta.

-  Akkor boldog félévfordulót Niall! - mondta, majd összekoccintottuk poharainkat.