Five

Halihó! Nagyon szomorúak vagyunk, hogy az égvilágon semmilyen visszajelzés nem jött egyetlen fejezethez sem. Így nem tudjuk eldönteni, hogy érdekel-e Titeket egyáltalán. Nagyon örülnénk, hogyha egy aprócska kis komment jönne, vagy bármi.

Mindenesetre itt van az ötödik fejezet. Kellemes Olvasást!

Niall

Hazel már több, mint háromnegyed órája bent van a fürdőszobában, és én az ágyamon ülve vártam rá. Pár percig idegesen doboltam a lábaimon, majd felálltam és bekopogtam hozzá.

- Mindjárt megyek - hallottam bentről az idegesnek tűnő hangját. - Tényleg mindjárt, csak..

A mondatát nem fejezte be, hanem hirtelen elhallgatott. Értetlenkedve nyitottam be a fürdőmbe, ahol Hazel a kád szélén ült már a ruhájában, így nem értettem miért nem jött már ki.

- Kész vagy? - Hazel tágra nyílt tekintettel nézett rám. Hirtelen azt hittem, hogy valami baj van. Odasétáltam mellé és leguggoltam hozzá. Kezeimet a fedetlen combjaira tettem. - Gond van?

- Ki fogsz nevetni - mondta egyszerűen, miközben kezével a haját birizgálta.

- Dehogy foglak - simogattam nyugtatólag, mire ő nagyot sóhajtva elmondta a problémáját.

- Félek.. - mondta végül.

- Mitől? - kérdeztem, miközben a haját a füle mögé tűrtem. - Nem fog senki megenni, tudják, hogy hozzám tartozol.

- Tudom, de eddig olyan jó volt, hogy a háttérbe szorultam.

- Ideje, hogy megcsodálják a barátnőmet - mosolyogtam rá, és megpusziltam.

- Már tudják ki vagyok, nem elég az?

- Nem, azt szeretném, hogy a barátnőm elkísérjen a díjátadóra és lássam mosolyogni - Hazel kissé túllelkesen reagált a szavaimra és nagy lendülettel a nyakamba borult.

- Jó, összeszedem magam és egy fél percen belül kész vagyok - tolt ki az ajtón, miután mindketten felálltunk a földről.

Kitessékelésem után leültem újra az ágyamra, és mosolyogva jutott eszembe, hogy amikor Hazel neve először jelent meg az újságokban, akkor mennyire megijedt. Akkor mondjuk a kanapén ülve simogattam a hátát, hogy megnyugtassam.

- Kész vagyok - jött ki végül sugárzó mosollyal, majd tovább is libbent anélkül, hogy végig nézhettem volna rajta. Sietős léptekkel mentem utána, hogy megnézhessem. Ő viszont a koktélruhájában a konyhába ment, hogy szendvicset készítsen.

- Éhes vagy? - lepődtem meg, amikor nekilátott.

- Én nem, de te igen - fordult felém, majd a székre mutatott, hogy üljek le. Ez a lány tünemény. Meg sem érdemlem.

Rámosolyogtam, amikor elém tett két szendvicset, ő pedig leült velem szemben.

- Nagyon csinos vagy - dicsértem meg, mire apró piros folt jelent meg az arcán. Mosolyogva nyugtáztam a sikeremet, majd beleharaptam a szendvicsbe.

×

Végül igen sietősen hagytuk el a házat, mivel késésben voltunk. De ez legalább elterelte Hazel figyelmét, hogy hova is megyünk.

Villámgyorsan száguldottunk végig az autópályán és szálltunk ki az aréna előtt. Hatalmas tömeg volt már ott, így szorosan ráfontam az ujjaimat Hazel csuklójára és behúztam az ajtón. Nyújtózkodva kerestem a csapat tagjait, majd végül Hazel mutatta, hogy az egyik asztalnál ülnek és mosolyogva integetnek. Elindultunk oda hozzájuk és miután mindenkit köszöntöttünk, leültünk.

- Haz baby, hogy ízlett a csodás vacsora? - fordult Louis egyből felé.

- Nem evett belőle - válaszoltam helyette, mire Louis felháborodottan kapkodta a tekintetét rajtunk.

- Kórházban voltunk - folytatta Hazel - Megakartam kóstolni tényleg - nyugtatta Louist, aki igen szomorú lett a hírtől, hogy Hazel nem evett a kajából. A többieket viszont jobban érdekelte a kórházas sztori.

- Mi történt? - kérdezte Liam egyből. Hazellel összemosolyogtunk, majd biccentettem egyet, hogy mondja ő nyugodtan.

- Mogyoróallergiám van, és Niallel mogyorós sütit ettünk. Így miután csodásan feldagadt az arcom, bevitt a kórházba.

Louis abbahagyva a siránkozását felkapta a fejét.

- Honnan ismerős nekem ez a mogyorós dolog? - nézett körbe, de mindenki kérdőn nézett rá. Csak tőlem kapott szúrós pillantást.

- Szerintem sehonnan, Louis - mondtam gyorsan, mire Hazel érdeklődve pislantott rám. Eresztettem egy apró mosolyt, majd Harryhez fordultam, hogy beszélgessek vele.

Fél füllel hallottam, hogy Eleanor kedveskedve érdeklődik Hazel hogyléte iránt. Utána nem is nagyon figyeltem a beszélgetésükre, próbáltam inkább Harry szavaira koncentrálni.

- Hazel ma nagyon csinos - jegyezte meg a göndör hajú barátom a barátnőmre nézve. - Teljesen ki van virulva.

- Igen, pedig nem igazán akart jönni - feleltem neki, mire érdeklődve nézett.

- Hogy-hogy?

- Nem tudom, valahogy nem szereti a nyilvánosságot. Amikor először hozták le az újságok a képeinket, napokig nem ment az utcára.

- Ez érdekes, pedig rá egy rossz szó sem volt eddig. Lehet azért nem bántják, mert a pici ír manó barátnője, és biztos olyan aranyos és imádnivaló, mint te - nevetett Harry.

- Nem vagy normális - nevettem vele együtt - Szerinted amúgy mekkora esélyünk van ma nyerni?

- Szerintem elég nagy. És ennek nagyon örülök. Kár, hogy egyedül ünneplek majd este.

- Már miért ünnepelnél egyedül? - néztem rá kérdőn. - Hisz itt vagyunk mindannyian.

- Jó, de mind hazamentek. Ti ketten Hazellel meg mindenki más is.

- Mit csinálunk mi? - kapta fel a fejét a nevére Hazel és fordult oda hozzánk.

- Haza megyünk - jelentettem ki egyszerűen, mire Hazel arcán hatalmas mosoly terült el.

- Miért összeköltöztünk? - vigyorgott rám. Harry is elvigyorodott és úgy nézett rám. Próbáltam egyikőjükre sem nézni és úgy válaszolni.

- Öhm.. szóval izé - nyökögtem össze-vissza - Ezt majd otthon megbeszéljük.

- Otthon, mi? - kérdezte Hazel továbbra is vigyorogva, mit sem sejtve arról, hogy mennyire nem szeretnék erről beszélni.

- Valld be Niall, hogy összeakarsz költözni Hazellel, hisz süt a szavaidból - mondta Harry.

- Én - kezdtem a mondatot, de tekintetem akaratlanul is Hazel arcára ugrott. Ajkai hatalmas mosolyra húzódtak és szemei csillogtak. Nem akartam megbántani, így nem tudtam, hogy mit mondjak. Akartam, hogy velem legyen mindig, de mégsem tudtam ezt kifejezni.

Végül Hazel nyugtatóan a kezeimre rakta a kezét és végigsimított rajta párszor. Közelebb hajolt és egy apró csókot lehelt az ajkaimra, megkönnyítve így a helyzetemet.

Liam heves integetése szakított minket félbe, miszerint kezdődik a hivatalos ünnepség. Harry elmondása szerint a mi kategóriánk az egyik legutolsó. Türelmesen hallgattuk végig, hogy melyik díjat ki nyerte és néhány győztesnél lelkesen tapsoltunk.

Amikor elérkezett a mi időnk, Hazel görcsösen szorította meg a kezemet. Örültem, hogy itt van velem, és egy apró mosollyal megajándékoztam.

Lelkesen pattantunk fel mindannyian az asztalunknál, amikor elhangzott a kijelentés a házigazda szájából, hogy a One direction nyert.

Egymás után libasorban vonultunk fel a színpadra, hogy átvegyük a díjat. Nem akartam elhinni, hogy ismét nyertünk.

×

Hazafele az autóban Hazelt le se lehetett lőni. Vigyorogva nézett hol rám, hol pedig ki az ablakon.

- Annyira örülök nektek! - mondta mosolyogva, mikor kibontotta a haját és a tincsei lágyan omlottak le a vállán. Valóban elképesztően szép volt ma.

- Te elhiszed, hogy megint nyertünk? - kérdeztem tőle vigyorogva, mire megrázta a fejét.

- Még szoknom kell a gondolatot. Azt hiszem nyugodtan elmondhatjátok magatokról, hogy ti vagytok a legsikeresebb banda - mondta vidáman, miközben lábait felrakta a kesztyűtartóra.

- Amúgy megint nem én vezetek - jegyezte meg, mikor megálltam a piros lámpánál, de nem igazán figyeltem rá. Befurakodott a gondolataim közé, hogy miről beszélgettünk a díjátadón. Ránéztem, miközben ő a ruhája szélével játszadozott. Rá kellett jönnöm, hogy semmi rossz nem lesz abból, hogy mindig vele vagyok.

- Költözzünk össze.