Seven

Halihó! Picit késve, de megérkezett a 7. rész :) Reméljük tetszeni fog! :) És a következőt valószínűleg a nyuszi hozza! Csók: Lara és Pinkie
U.i: És köszönjük a kommenteket! És a feliratkozókat! Imádunk Titeket!
U.i2: Amit Niall mondd a vége felé(dőlt betűkkel írva), megtalálható EBBEN a videóban. (5:44-nél)

Niall

Több, mint egy hét telt el azóta, hogy voltam a válogatón, és akkor igent mondtak. Holnap kezdődik a tábor, ahol megfelelően kéne teljesíteni. De nem igazán érzem késznek magam rá, és arra sem, hogy itt hagyjam a családom és Faith-t. Faith tartja bennem a lelket. Ránéztem alvó alakjára, arcából kisöpörtem egy szőke tincset és megpusziltam. A mozdulatomra elkezdett mocorogni,majd felém fordulva kinyitotta szemeit.

- Mióta vagy fenn? -kérdezte, miközben hatalmasat nyújtózkodott.

- Nem rég keltem én is - nyomtam homlokára egy puszit, mire közelebb húzódott hozzám. Lehelete csiklandozta a nyakam.

- Megint amiatt izgulsz, igaz? - Nem válaszoltam neki. De így is tudta a választ. Felsóhajtva simogatni kezdtem a hátát.

- Niall - szuszogta, majd kezeinket összekulcsolta. - Már megbeszéltük nem? Elmész a táborba és amennyire csak tudsz, teljesítesz. Nem baj, ha nem sikerül, akkor majd megpróbálod később.Szóval megígéred nekem, hogy ma már nem és holnap sem idegeskedsz emiatt?

- Csak akkor, ha itt maradsz addig velem.

- El sem mennék innen - vigyorodott el.

- Annyira örülök, hogy itt vagy - mondtam, miközben belepusziltam a hajába. Csendesen feküdtünk az ágyban összebújva, csak a lélegzetét hallottam. Annyira megnyugtató volt mellette lenni, és érezni a mogyoróillatát. Eszembe jutott, hogy adtam neki a Nuts becenevet.

- Minek örülsz ennyire? - érdeklődött mosolyom tárgya iránt. Tovább mosolyogva megráztam a fejemet. Faith próbált mérges arcot vágni, de nem nagyon ment neki, amitől még szélesebb lett a mosolyom, ő pedig egyre kíváncsibb volt.

- Most tényleg nem mondod el?

- Nem ám - pusziltam meg, mire durcásan elfordult tőlem. A vállától indulva apró csókokat lehelgettem bőrére egészen a nyakáig, ahol felkuncogott és végre vissza fordult hozzám.

- Na mondd már Niall!

- Csak eszembe jutott, hogy kaptad a beceneved.

- Akkor tartottunk mogyoróevő-versenyt, nem? Olyan rég volt már, nem is emlékszem - nevetett fel.

- Én arra nem emlékszem. Csak, hogy valami mesét néztünk. Talán Scooby-doot.

- Dehogy! Abban az időszakomban azt nem szerettem - ült fel az ágyban. Mosollyal az arcán nézett az ablakon ki, közben hümmögve gondolkodott.

- Akkor volt az a korszakod, hogy Faith csak befonott hajjal mutatkozik?

- Igen - nevetett fel. Úgy tűnik emlékszik arra ő is, hogy engem kényszerített, hogy fonjam be a haját.

- Akaratos kislány voltál - jelentettem ki neki, mire gyöngyöző kacaja betöltötte az egész szobát.

- Kár tagadnom - bújt oda hozzám - Szerintem amúgy Tom és Jerryt néztünk. És te felháborító módon megdobtál mogyoróval!

- Te dobtál meg engem. Én enni akartam a mogyorót!

- Utána ehettél eleget - mondta, amire felállt a hátamon az összes szőr. Aznap este nem sokat voltam az ágyamban.

- Ne is mondd. Fogalmam sincs kinek az ötlete volt a verseny.

- A tied Niall. Az egész a te ötleted volt - nyújtotta ki felém a nyelvét.

- De legalább kaptál szép becenevet.

- Azért mert megnyertem egy mogyoróevő-versenyt. Micsoda elismerés! - kacagott fel velem együtt. A nevetésünket anya zavarta meg azzal, hogy vár már minket a reggeli.

×

A fürdőszobám előtt toporogva dörömböltem az ajtón, hátha Faith végre ki jön onnan.

- Faith, én is beszeretnék menni! Gyere már! - dőltem végül neki az ajtónak. Így erősen meglepődtem, amikor hirtelen kinyílt.

- Te komolyan befontad a hajad? - nevettem fel, amikor megláttam Nuts-ot kijönni. Még fiatalabbnak tűnt, mint eleve. A nyuszis pizsije miatt egészen hasonlított egy kislányhoz.

- Nem tetszik? - bigyesztette le ajkait, mire azon módon lecsaptam rá.

- Gyönyörű vagy - mondtam neki két csók között. Majd kislisszant karjaim közül, és elindult a ruhája felé.

- Elmentem akkor én is fürdeni - szóltam oda neki, mire felém fordulva aprót bólintott.

Pár perc múlva felöltözve léptem ki a fürdőből. Faith az ágyon ült és rám várt már. Odaléptem hozzá és egy apró puszit leheltem a szájára.

- Mehetünk?

- Persze - felelte, majd lehúzva magához, összeérintette a homlokainkat - Nem izgulsz, ugye?

- Dehogy! Inkább várom, hogy ott lehessek már - válaszoltam neki mosolyogva. Tényleg vártam már.. De az izgulós részben nem voltam biztos.

- Ez a beszéd, Niall!

Beszálltunk az autóba mindannyian, megint anya vitt minket, és ugyanúgy hátra száműztek engem. Már nem is próbáltam ellenkezni.

Viszont most az út sokkal vidámabban telt és próbáltam nem is gondolni arra, hogy mi lesz a táborban.

Anya megkönnyebbülten vezetett Faith mellett, nem kellett annyira aggodalmaskodnia miattam és emiatt néha-néha hálás pillantásokat vetett Faith-re.

Fel sem tűnt, hogy megálltunk, csak amikor már anyáék szóltak, hogy kikéne szállni.

- Ügyes leszel - szorította meg a kezem Faith, anya pedig egy csókot nyomott a fejemre. Én pedig elindultam a cuccaimmal.

×

Nem akartam elhinni. Vagyis mégis. Ha tovább jutok az talán hihetetlenebb lett volna. De megígértem Faith-nek, hogy erős leszek és nem omlok össze. De nem bírom tovább. A könnyeim megállíthatatlanul folytak az arcomon, ahogy elhagytam a színpadot. A műsorvezető és a kamerás is követett, ahogy próbáltam elsietni. Végül sikerült nekik megállítani, hogy kifaggassanak mit érzek.

- A legrosszabb dolog, ami történt velem az életben. Egy igenre vártam, de nemet mondtak - mondtam nehezen, majd bocsánatot kérve a pulcsimba temetkezve mentem tovább.

Kint Faith és anya állt, és döbbenten nézték, ahogy kijövök. Oda siettek mindketten hozzám, és én pedig egyszerre borultam mindkettejük nyakába. Nem igazán tudták hova tenni a viselkedésemet, éreztem, ahogy összenéztek a fejem fölött.

- Én annyira akartam ezt. Annyira igyekeztem - magyaráztam nekik, de mindketten csak csitítottak és nyugtatóan simogattak. Ott álltunk a terem közepén. A mellettünk lévő srácnál már ott volt a táskája, és indult már haza. Az ő szemei is könnyektől csillogtak.

- Bocsánat, te vagy Niall Horan? - kocogtatta meg a vállam az egyik producer. Az arcom megtörölve a pulcsimba, bólintottam. - Akkor gyere utánam.

Ránéztem anyáékra, akik a kezeikkel intettek, hogy menjek már. Ott hagyva őket a producer után mentem, és néhány srác csatlakozott közben még hozzánk.

Egy terembe vezettek minket, ahonnan ismételten szólítottak.

Újra a zsűri előtt álltam. Mellettem volt még négy srác és még egy nagyobb lány csoport. Fogalmam sem volt arról, hogy mi lehet itt. Körbe-körbe nézegettem, hátha valaki tud többet, mint én. De a többiek arckifejezése is azt tükrözte, hogy nem tudják miért állunk itt.

Végül Simon kimondta. Továbbjutottunk, mint egy csapat. Hihetetlen boldognak éreztem magam. A mellettem álló sráccal egymás nyakába borultunk, akkor tűnt fel, hogy ugyanaz a srác volt, aki mellettem állt a táskájával. Majd hirtelen a másik három fiú is csatlakozott a hatalmas ölelésbe.