Four

Niall

Faith kacagva szaladt előttem, és minden második lépésénél hátrafordult, hogy megnézze meg vagyok-e még. Az utca az ő nevetésétől visszhangzott, ami roppant nagy mosolyt csalt az arcomra.

- Gyere már Niall! Lemaradunk a legizgibb részről - szaladt továbbra is, és a hajtincsei vidáman táncoltak arca körül.

Végül megadva magam nevetve futottam utána, és amint utolértem karjaim a dereka köré fontam és egy apró puszit nyomtam az arcára.

- Egy utcabál már izgis, nincs külön izgibb rész, Nuts - magyaráztam, miközben arcomat a nyakhajlatába fúrtam.

- Jól van, Mr. Okostojás, de azért menjünk - fogta meg a kezemet és kezdett el rángatni.

- Mikor tanulod meg, hogy én vagyok az erősebb? - rántottam hirtelen magamhoz, amitől egy apró sikoly hagyta el a száját. Megadóan simult a karjaimba és fejét a mellkasomnak döntötte.

- Hát már ideje lenne - motyogta, majd hirtelen mozdulattal mindkét kezével belém csípett, amitől reflexszerűen megugrottam -, hogy te megtanuld, hogy kicsi a bors, de erős.

És ismét elkezdett futni. 

×

Az utcabál valóban izgalmas volt. Hatalmas színforgatag, ahol mindenki táncolt. Ahogy beljebb sétáltunk a tömegben, feltűnt néhány ismerős arc, akik meglepve tekintgettek az összekulcsolt kezeinkre. Faith csillogó szőke haja, és fehér ruhája nagyon eltért a színes emberektől, de nem sokáig. Néhány srác színes porokkal bombázott mindenkit, így Faith hamarosan a szivárvány minden színében  pompázott. Meglepődöttségében még a száját is nyitva hagyta, ami engem nevetésre késztette, és így Faith keze kicsúszott az enyémből.

- Szóval viccesnek tartod Horan? - közeledett felém vészesen. Szemei összeszűkültek és ajkai ördögi vigyorra húzódtak. Automatikusan hátráltam volna, de beleütköztem valaki másba, Faith pedig egyre közelebb jött hozzám. Maszatos kezével végigkent mindenhol és a hajamba is beletúrta a port.

- Nagyon csinos lettél - nyugtázta munkáját, miután hátrébb lépett tőlem.

- Úgy gondolod? - nevettem fel, mire közelebb jött hozzám. Átöleltem és mohón kaptam ajkai után. Az ujjai újra beletúrtak a hajamba, ámde most játszott a hajtincsekkel.  Nem bírtam betelni vele, ajkai mézédesek voltak.

Végül a levegőhiány miatt voltunk kénytelenek elválni, homlokainkat összeérintettük és úgy figyeltük a másik rezdüléseit. Faith arca kipirult és szemei huncutul csillogtak.

Úgy éreztem mondanom kell neki valamit, valami fontosat. Egy bizonyos valamit. Már nyitottam a számat, hogy megtegyem, de rútul megszakítottak.

- Nicsak, öcsi, titeket is látni. Az ilyen ügyeket otthon kell rendezni - hallottam magam mellett Greg hangját. Faith mérgesen fordult a bátyjám felé.

- Néha akkora tapló vagy, Greg - mondta egyszerűen, amivel teljesen egyetértettem. Greg végül szó nélkül tovább állt, mi pedig megfogva egymás kezét haladtunk a tömeggel.

Faith eleinte energikusan lépkedett mellettem, majd egyre alább hagyott a lelkesedése és arckifejezése is egyre bágyadtabb lett és jóval laposabbakat pislogott.

Az egyik hosszabb pislogásnál megállítottam: - Ne menjünk már haza, Nuts?

- Miért? Fáradt vagy? - kérdezett vissza, miközben elbűvölő mosolyt varázsolt arcára.

- Talán egy kicsit, de te nem?

- Nem, egyáltalán nem - rázta meg hevesen a fejét, és vett közben egy mély levegőt - De azért hazamehetünk, éhes vagyok.

- És még anya nekem mondja, hogy sokat eszek - nevetve karoltam át Faith-t és húztam ki a tömegből, hogy elinduljunk végül hozzájuk. Ott töltjük a mai estét, holnap pedig nálunk.

Faith anyja amikor meglátott minket talpig színesen, kisebb szívrohamot élt át és azonnal elküldött minket zuhanyozni. Amíg vártam Nuts-ra, hogy végezzen. Körbenéztem a szobájában, ezerszer jártam már itt, de mégsem vonzott annyira, mint most.

A falak telis-tele voltak fényképekkel, és a legtöbbről a saját arcképem nézett vissza. találtam egy olyat is, amikor épp aludtam a kép készültekor. A legfelső képen ketten voltunk. Szerintem két évvel ezelőtti karácsonyi kép,  amin mindketten karácsonyi kötött pulcsiban feszítettünk csücsörítve a kamerába. Mosolyogva tovább álltam, hogy a könyveit is felfedezzem. Jóval több könyvet olvasott , mint én. Kivettem az egyik érdekesnek tűnő könyvet a többi közül, azzal a lendülettel leesett valami a földre. Lehajoltam érte, és mosolyogva vettem tudomásul, hogy a képet még én készítettem Faithről és meg is tartottam magamnak. Apró mosoly ült ajkain, és tekintete tele volt élettel. Imádtam ezt a képet, de úgy látszik ellopta tőlem. A zsebemből kihalásztam a pénztárcám és beleraktam a képet.

A mozdulatsor végén nyílt a fürdőajtó, és lépett ki Faith törülközőben.

- Mehetsz - nyomott egy puszit az arcomra, majd adott egy apró lökést, hogy elinduljak.

Pár perc alatt makulátlan tiszta lettem, és mentem is ki Nutshoz. Ő már az ágyon feküdt és valami érdekfeszítő műsort nézett. Amint kiléptem az ajtón, felém fordult és ragyogó mosollyal ajándékozott meg. Lefeküdtem mellé és belecsókoltam a nyakába.

- Nagyon jó illatod van - somolygott Faith. - Én amúgy nagyon jól éreztem magam. tetszettek ezek a színes izék.

- Gyönyörűen kitudod fejezni magad.

- Most miért? Érted így is, nem?  - kérdezte nevetve, miközben ráült a lábaimra.

- Érteni értem, csak gondoltam megdicsérem a beszédkészséged - A szőke hajtincseivel játszottam, amik lágyan omlottak le a vállán, így angyali arcot keretezve neki. Mosolyogva végigdőlt rajtam és apró puszit kaptam a számra, amit rögtön csókká fordítottam. Imádtam ízlelgetni az ajkait, és közben érezni a szívverését, ami mindig hevesebb lett. Szerettem, hogy  rakoncátlan hajtincsei néha megzavartak minket, s hogy ilyenkor nevetve söpörtük ki mindketten az arcából.

Miután ajkaink elváltak, mosolyogva figyelt engem. Majd hirtelen elkezdett kuncogni.

- Mr. Horan, itt még színesnek tetszik lenni.

- És mondja kedves, nem törölné esetleg le? - vontam kérdőre, miközben puszikkal halmoztam el az arcát.

- Így nem igazán megy - jegyezte meg, amikor elértem a fülének a csiklandós részéhez.

- Akkor azt hiszem meg kell tanulnom élnem ezzel a színes folttal -  motyogtam neki, amikor a fülét is behintettem puszival. Kuncogva gurult le rólam és helyezkedett el kényelmesen mellettem.

- Olyan bolond vagy - ütött meg játékosan.

- A szerelem azzá tesz. Teljesen elveszed az eszem - hajoltam fölé, hogy egy apró csókot csenjek tőle.

- Mert az vagy? - kérdezte, én pedig értetlenül tekintettem rá.

- Micsoda?

- Hát szerelmes - felelte egyszerűen és kíváncsian várva a válaszomat. Azt hittem könnyebben kitudom mondani, de rákellett döbbennem, hogy nehéz.. Faith a tekintetem fürkészte, hogy megtudjon belőle valamit.

- Az vagyok - suttogtam halkan a fülébe - Szeretlek Faith.

Először nem válaszolt, hanem csendesen befészkelődött hozzám. Kezét a mellkasomra tette, és úgy nézett rám.

- Szeretem érezni a szívdobbanásaidat. Mindig elgondolkodom, hogy mit mondhat a szíved, mert olyan mintha mondani akar valamit. Mintha valamiért dobogna. Mint az enyém. Az enyém miattad dobog Niall.